1. A címszóban a helynév a köznyelvi alakban található. Bizonyos denotátumok több névvel rendelkeznek, ekkor az adott jeltárgy leírását a jelenleg leghasználtabb névnél közlöm. A többi névváltozat a betűrendnek megfelelően következik. Minden egyes névváltozaton belül jelölöm, hogy a jelölt denotátumra való leírás melyik szócikkben található.
2. A köznyelvi alakban található címszó után következik az adott helynév népnyelvi változata. E változat közlésekor eltekintek olyan alapvető kiejtésbeli szabályosságoktól, amelyek a köznyelvet is érintik. Kizárólag a köznyelvitől eltérő nyelvjárásbeli sajátosságokat felmutató alakváltozatokat jelölök. Pl. Volt bíró útja helynév címszava az előbb leírt módon szerepel, ám népnyelvi változatát ekként jelölöm: Vót biro utja. Látható, hogy a -tj hangkapcsolat összeolvadását nem jelölöm, mivel ez jellemző mind a népnyelvi alakváltozat kiejtésére, mind pedig a köznyelvi alakváltozat kiejtésére. Ha a köznyelvi és népnyelvi ejtés azonos, akkor a ~ jelet használom.
3. Ezek után következik a hova? kérdésre felelő rag feltüntetése. Abban az esetben, ha ez a rag nem -ba/-be (illativus), illetve -ra/-re (sublativus), csak az említett kérdésre válaszoló, feltüntetett ragokat közlöm. Ha az adott névhez a -hoz/-hez/-höz (allativus) rag járul, akkor feltüntetem ennek hol?, hova?, honnan? Kérdésre válaszoló alakjait is (pl. Gázház ~, -ná, -haz, -to). Abban az esetben, ha a helynév névutós szerkezetű, a névutót az előbb említett három kérdés alapján adom meg (pl. Kertek megett ~, megett, megi, megül, Erdő alatt Erdö alatt, alatt, alá, aloll).
4. Ezt követi a domborzatra, művelési ágra vonatkozó rövidítés, valamint a térképen feltüntetett a címszóban jelentkező helynév száma. Mindezt zárójelben közlöm.
5. Ezután következik a denotátum leírása, amely tartalmazza esetenként az SzT.13 bizonyos időszakokból feljegyzett alakváltozatokat, a hely pontos elhelyezkedését, népetimológiát. Abban az esetben, ha ugyanarra a denotátumra több név vonatkozik, akkor egy szócikkben közlöm minden egyes név névadási motívumát.
Szakirodalom:
13 Szabó T. Attila (szerk.): Erdélyi magyar szótörténeti tár, 1. köt., Bukarest, 1976, Kriterion Kiadó.
Szilágyi Anna Rózsika,
magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő
Désfalva, 2004