Óévbúcsúztató és újévköszöntő istentisztelet

szülőfalum szokásai

fonóházi népszokások

karácsony

újév

óévbúcsúztató

újévi köszöntők

farsang

húsvét

locsolóversek

nyelvjárás

népviselet

vendégkönyv

Most, amikor egy évvel újból öregebbek lettünk, most, amikor újból fölnyilallik szívünkbe a kérdés, hogy honnan jöttünk és hová megyünk, esztendő fordulásakor, désfalvi áldott szokás szerint, e templom előtti téren keressük a felnyilalló kérdésre a választ: honnan? – hová?

Az első kérdésre, hogy felelni tudjunk, vissza kell nézzünk a múltba, vissza kell nézzünk a tegnapokba, az elmúlt esztendőkre és évtizedekre, s a visszanézés perceiben érezzük meg, hogy a múltunknak milyen nagy súlya van,  milyen nagy örökséget hagytak ránk, milyen nagy szellemi, erkölcsi szent örökségnek a hordozói vagyunk.

1993-as esztendő minden hajlékba bizonytalanságot hozott, mert amikor a hétköznapi ember nem lát világosan, és nem érti a 2x2 vaslogikáját, amikor botorkázunk, s amikor fátyol van a mi szemeink előtt, akkor senki nem mondhatja, hogy boldog volt az elmúlt esztendő. A boldogságnak a tört szárnyú madarát tartottuk tenyerünkben. Több volt a megpróbáltatás, több volt a naponkénti kihívás, és esztendő végére kevéske az az eredmény, amit a szívben fel tudunk mutatni.

Hogy honnan jöttünk, tudja mindenik. Azt a 365 napot, amit megfutottunk istenhittel, bizakodással, reménységgel, még egy ilyen világban is, amikor szinte naponta érezhetted, mintha isten elfordította volna tekintetét a mi útjainktól. Itt, ahogy a templom előtt állunk, a másik kérdés is földereng a szívünkbe, hogy hova megyünk? S akkor ez a parányi istenhit, ami a léleknek csendességében meg tudott őrződni, ez a parányi istenhit élteti a reménységünket, hogy most igaz, hogy hó borítja határainkat, de a hótakaró alatt alszik a jövendő, és színesre álmodja a jövőt.

Testvéreim! Esztendő forduláskor tudjál mélyen látni, legyen röntgenszemed, ami átsugárzik a testen és meglátja a valót, hogy bár fagy van, hó és hideg, de alól a búza alszik, és boldogabb jövendőről álmodik, hogy lesz munkáskéz, lesz szorgalom, lesz becsület, lesz igazmondás, a szépnek megálmodott jövő lassan valóra válik.

Higgy abban, hogy nem véletlenül indulunk el templomok árnyékából egy esztendő megfutására, higgy abban, hogy a hétköznapok világában, az esztendők gondterhelt súlyai alatt, ha nem is hallod a harangok hívó szavát, de ilyenkor megcsendül lelkedben a visszhang, és ideszólít bennünket, hogy egymáshoz simuljunk, egymást bátorítsuk, hogy fától fáig tovább lopjuk a mi életünket, tovább vigyük azt a szent örökséget, amit atyáinktól kaptunk.

Emlékek mindig erőforrások az ember számára. Még a fájó emlékek is tudnak erőt adni, de mennyivel inkább lelkesítik a szívet az olyan emlékek, amihez szépség, öröm, jókedv és boldogság tapad.

Adj hálát Istennek, hogy itt állhatunk egy közösségben, itt állhatunk egymás mellett, és itt köszöntjük az 1994-es esztendő első perceit, itt erősítjük egymás reménységét, egymás lelkét, biztatjuk, hogy tovább haladjunk életünk utjain.

Maradjon velünk az Isten a maga irgalmával és bűnt megbocsátó szeretetével. Maradjon e faluközösséggel, hogy a megértő békesség és a jó munka uralkodjék minden emberi szívben. Maradjon e templomon, hogy a munkában és a hétköznapi világban elfáradt ember, ha betér ide imádkozni, enyhületet találjon. Isten vezessen a maga jóságával, hogy világos értelmünkkel és érző szívünkkel a békességet munkáljuk ezen a földön. Akkor a fel-felnyilalló kérdések, hogy honnan? - hová? ha zakatolnak a mi lelkünkben, minden ember becsülettel meg tudja válaszolni: Istentől jöttem, és Istenhez megyek, azzal a lélekkel, amelyet tőle kaptam kegyelmi szent ajándékul. Adja a jó teremtő, hogy a maga gazdag áldásával szebbé tudjuk varázsolni az elkövetkezendő újévet, hogy férfiak és asszonyok, öregek és gyermekek, vezetők és vezetettek egymásra találva zengjük a hálaadó zsoltárt, zengjük az istendicséretet, hogy „erős vár nekünk az Isten”.

A boldogságnak, a megelégedésnek és a reményteljességnek szent éve köszöntsön ránk. Adja a jó Isten, hogy ne csak szóban, hanem lélekben is boldogabb újesztendőt megérhessünk. Minden e faluban lakónak innen a templom elől szálljon szívemből és lelkemből a jókívánságnak üzenete. A mi teremtő Istenünk maradjon mindig mivelünk.

Ámen.

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek, és ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország és a hatalom és a dicsőség, mindörökké.

 Ámen.

Bálint B. Ferenc, unitárius lelkész

Désfalva, 1993 december 31