|
|
|
Újévi ünnepkör |
|
|
***** |
|
|
|
Szilveszter estéjén régebb tiltották a kántálást. A házasemberek összegyűltek egy családhoz. A legények, azaz a fiatalok kosaras bált rendeztek. Fél 12 órakor a falú népe összegyűlt a templom elé. A legények és férfiak felmentek a toronyba, majd háromnegyed 12 órakor meghúzták a harangokat háromszor, azt jelezve, hogy meghalt az óév. Azután összehúzták a harangokat. Elénekelték a 101. éneket (Ó, mi rövid ez az élet). 12 órakor a nagy harang nyelvével 12-öt ütöttek. Ez után a pap eltemette az óesztendőt és köszöntötte az újesztendőt. Ez a szokás máig is megmaradt. Ezután elénekelték a 103-as éneket (Ez esztendőt megáldjad), utána vezényszóra háromszor kórusban kiáltozták: "Boldog újévet!" Régebb egyes fiuk nem vettek részt ezen, hanem éjfélkor a kútba néztek. Azt tartották, hogy akit meglátnak a vízben, az lesz a párjuk. Régi szokás a szilveszter estéjén készített hagymanaptár (hagymakalendárium) is, amelyből a gazda azt akarta megtudni, hogy milyen lesz az idő az elkövetkező év egyes hónapjaiban. Ez úgy készült, hogy a hagymafejet szétszedték rétegeire, 12 felé, majd megsózták, és sorba rakták, ahogy következtek. A meglágyult réteg esős hónapot, a szárazon maradt padig száraz hónapot jelentett. Ugyancsak szilveszter éjjelén volt szokás az is, hogy ellopták a gazda kapuját és elvitték valahova, hogy az újév bosszúsággal kezdődjön. Szilveszter estéjén a gyermekek az utcákon csattogattak és csengettek. A gyermekek a házakhoz is beköszöntöttek az alábbi köszöntővel: „Ebben az újévben minden jót kívánok, Ahová csak lépnek, nyíljanak virágok! Még a hó felett is virág nyiladozzon, Dalos madár zengjen minden rózsabokron. Minden jó, minden szép legyen mindig bőven, Szálljon rátok áldás az újesztendőben!” Újabban ekkor járnak az unitárius házasemberek kántálni, akik az egyház részére gyűjtenek pénzt. Az unitárius kántálók szilveszter estéjén a következő énekkel járnak kántálni: „Isten, szállíts békében Az új esztendőre, Terjeszd éltünk körében Áldásid fejünkre, Bűneinket, oh, töröld el S bocsáss által minket csendes lélekkel.” Az éneket ez alábbi köszöntő követi: „Dicséret, dicsőség, tisztesség és hála Száll a szívünkből az egek úrára. Aki minket kegyelmében tartott, És ez esztendőnek végére juttatott. Az újesztendőben vigyen át békével, Áldását közölje gazdaggal, szegénnyel. Ahol szánt az ember gyöngyös verejtékkel, Áldja meg az Isten, mind a két kezével. Határainkon drága kalász lengjen, Réteinken édes, kövér fű teremjen, Bortermő hegyeinken bő forrás eredjen. Az újesztendő eljövetelével áldjuk és Szenteljük sok szép szerencsével. Mi is ezt kívánjuk szívből és leiekből Az unitárius kántáló emberek!” Más köszöntő: „A hajnali harangszónak giling - galangója, Hirdetgeti, hogy az évnek itt a fordulója. Friss, jó egészséget, bort, búzát és békességet, Adjon Isten bőven az újesztendőben! Friss legyen a reménységünk, mint a hal a vízbe, Irigyünknek, gyűlölőnknek ne legyen egy csepp se. Friss, jó egészséget, bort, búzát és békességet, Adjon Isten bőven az újesztendőben!” A kántálók éjfélre befejezik a kántálást. 11,30-tól 12 óráig harangoznak. A kántáló emberek a templom előtt gyülekeznek, ahol szintén eléneklik a fenti kántálási éneket, melyet az alábbi köszöntő vers követi: „Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál, Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál? Ebben az újévben merre vezet életünknek útja, Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja. Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet, Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket! Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt, Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt!” A köszöntő vers elhangzása után a tiszteletes úr is elbúcsúztatja az óévet és köszönti az újévet. Az 1993-as évet Bálint Ferenc tiszteletes úr a következőképpen búcsúztatta: „Mostan, hogy egy évvel öregebbek lettünk, most, amikor újból felnyilallik szívünkben a kérdés: honnan jöttünk, hová megyünk esztendő forduláskor? ...... tovább ” A „Mi Atyánk” imádsággal zárta újévi köszöntőjét a tiszteletes úr. |
|
|
Ezt követően a templom előtt az egész gyülekezet elénekelte a 213. éneket (unitárius énekeskönyv): Erős várunk nekünk az Isten. Ezután a következő köszöntő hangzott el a gyülekezet egyik tagja részéről:, „Régi jó szokása a magyar embereknek Esztendőt temetni összesereglettek. Esztendőt temetni, újat köszönteni, Múltból a jövőbe bátran tekinteni. E szokáshoz híven összesereglettünk, Hogy az elmúlt évtől szépen búcsút vegyünk. Búcsút vegyünk annak öröm-bánatától, Eredményeitől és kudarcaitól. Nem volt sikertelen az elmúlt esztendő, Adásban, termésben nem volt szűkölködő. Isten megáldotta verejtékhullásunk, Ha nem is színültig, tele a hámbárunk. Szőlőhegyeink is gazdagon teremtek, Vidámító jó bort bőven csepegtettek. Barátságot kötni, bánatot felejteni, Sógorság, komaság összejön vigadni. Összejön, de szemét a jövőbe veti: Vajon mit takargat? - folyton azt kérdezi. Örömet takar-e vagy pedig bánatot? Sikert, eredményt-e vagy pedig kudarcot? Ne felejtsd, jó népem, a haladás titka, Ma is, ezután is, imádság és munka. Küzdj, és bízva bízzál, szükség az imádság, Emberé a munka, Istené az áldás. Örömmel köszöntelek az Új esztendőben, Áldás szálljon rátok gazdagon és bőven. Mezőn kalász nőjön, réten fű zöldüljön, Munkában a nóta vidáman csendüljön. Miben szűkölködünk? - ami még meg nincsen, A beállott újévben adja meg az Isten! Ez a kívánságunk, ami még úgy kéne: Megértést és békét a népek szívébe, Hogy keresztény néped megtérjen és éljen, Sok szenvedés után boldog időt érjen. Adjon az úristen ebben az újévben Víg kacagást, csengőt, Adjon az Úristen mindnyájunknak Boldog újesztendőt!” Más köszöntök is elhangzottak, íme még egy közülük: „Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba, Nézhetünk utána nevetve vagy sírva. Sokan bár örömmel búcsúznak el tőle, Azt várják, hogy különb lesz a követője. Itt állok magam is, azt óhajtom éppen: Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben. A mezőkön áldást, a hazában békét, Az emberek szívében boldog egyetértést, Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk, Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt nékünk!” Új évet köszönteni csak szilveszter estéjén járnak. Újév napján balszerencsének tartották, ha pénzkiadás volt a háznál. Itatáskor viszont a vályúba vaspénz tettek, hogy szerencsések legyenek pénz dolgában. Ugyancsak szerencsésnek tartották, ha az első látogató férfi volt. Újév napján nem szoktak tyúkot, kakast vágni, csak disznóhúst enni, mert a tyúk hátrafelé kapar és szerencsétlenséget, visszamaradást eredményez; a disznó pedig előre túr, ami szerencsés. Azt tartották, ha éjfél után először nő jön be a házba, akkor nőstény bárány születik, ha pedig férfi, akkor berbécs bárány. Újév első napján az emberek templomba mentek, mind az unitáriusok, mind a reformátusok. Az istentisztelet keretében a tiszteletes urak felolvasták az évi adományokról szóló beszámolót. Újév estéjén szintén bálba mentek a fiatalok, sőt az öregebbek is. Újév és vízkereszt között nem ettek fuszulykát, mert azt tartották, hogy megtelnek sebbel. Ez a hiedelem ma is él. Január 6-a vízkereszt napja. Mivel a falúban nincs katolikus, ez a nap nem számit ünnepnek. Mégis néhány néphit fűződik e naphoz. Azt tartották például, ha vízkereszt napján megcseppent az eszterhéj, akkor hosszú tél lesz, ha pedig nem, akkor hamar kitavaszodik. |
|
Molnár Miklós, kántortanító
|
|
|
***** |
|
|
|
|
| This site was last updated 2010-02-01 by misi | |