|
|
|
Karácsonyi ünnepkör |
|
|
***** |
|
|
|
Ez az időszak tulajdonképpen adventtől vízkeresztig, azaz január 6-ig tart. A karácsony a keresztény ember életében Jézus születésének emlékünnepe. Az advent az egyházi évnek a karácsonyt megelőző négy hete. Az adventi időszaknak nincs fontos jellege a désfalvi emberek számára, nem tilalmak és böjtök, nem zajos mulatságok tiltott ideje. Igaz, a faluban csak unitáriusok és reformátusok élnek. Igaz, szerdán és pénteken nem ettek húsfélét, lakodalmat se igen tartottak. Ebben az időszakban (szerdán, pénteken) reggelire tejet, tojást, vajat ettek, ebédre sült krumplit és egy pohár bort, este tárkonyos fuszulykát vagy túrós puliszkát. Ma már nem tartják be ezt a böjtöt. Mint tudjuk, az advent a karácsonyi ünnepekre való előkészületeket foglalja magába: lakás és környékének rendbetételét, tisztogatását, disznóvágást, valamint az ünnepi ételek elkészítését. Falunkban, Désfalván a karácsonyi ünnepkör már a Katalin napján megrendezett Katalin napi kosaras bállal vette kezdetét. Ezen a napon a Katalinokat felköszöntötte a család, azaz a szülők, testvérek, rokonok. Katalin köszöntésére használt vers: „Pelikán madár szállt az ablakra, Kelj fel, Kati, most van neved napja. Tudom, libát, jót vágtatok, Jó sültet csináltatok. Ha abból engem nem részeltek, Több Katalin napját ne érjetek!” Ezt követték az András napjához fűződő szokások, amikor az Andrásokat köszöntötték a családtagok, komák, barátok. Ezen a napon a lányok böjtöltek, hogy álmodják meg, ki lesz a jövendőbeli párjuk. Ezen e napon is volt bál. Miklós napja volt a következő jeles nap. Mivel a faluban mindig divatos volt ez a név, mindenki nagyon várta. Nem maradt el e napon a Mikulásjárás sem. A gyermekek szépen kipucolták a cipőiket, és sorba rakták, hogy a Mikulás, ha erre jár, ajándékot tegyen beléjük. Az ajándék általában alma, dió, kockacukor, aszalt-szilva volt. A december hónap a disznóvágás időszaka, Erre a család előző nap már felkészült. Meghívták a segítségeket, akik a család és a rokonság köréből kerültek ki. Reggel korán megérkezett a disznóvágó és a férfi segítségek, akiket egy-egy pohár erős pálinkával kínáltak meg. Azután a disznót kihúzták az ólból és megszúrták. A perzselés szalmával történt, majd langyos vízzel jól megmosták, mosás után kettéhasították, besózták a húst és felakasztották a füstölőbe. Csak a levesnek való húst adták be a konyhára, ahol a háziasszony finom tormáslevest (csíklét) főzött ebédre. Ebéd után a férfiak bárddal, baltával fateknőbe vagdalták a húst. A felvagdalt húsból kolbászt készítettek. A szalonnát, a sonkát és e csontokat szintén lesózták, és úgy hagyták két hétig. Készítettek még májast is. A véres húsokból gömböcöt készítettek, melyet elegyes vászonba varrtak. A zsírnakvalót is kiolvasztották, a zsírt zsírosbödönbe szűrték, a tepertyűt pedig kissé megsózták, aztán hagymával és kenyérrel ették. A gömböcöt általában a karácsonyi töltött káposztába főzték bele.
Este, miután befejezték a munkát, a disznótorra összegyűlt a rokonság. Friss kolbászt és májast sütöttek, meg bort szolgáltak fel. Jól ettek, ittak, beszélgettek, sőt még énekeltek is. A karácsony, mint mindenki tudja, örömünnep: Jézus születésének ünnepe. Ezt a jeles ünnepet vidékenként, de szinte falvanként más és más formában ünnepelték és ünneplik ma is. Désfalván is nagyon régi, ősi hagyományai vannak, mint az ünnepre való készülődésnek, mind pedig a karácsonyi ünneplésnek. A karácsonyt megelőzi a nagyhét, amely az ünnepre való felkészülés közvetlen idejét jelenti. Ez a felkészülés kettős: egyrészt a lelki megtisztulást célzó bűnbánat, amely mind a közösségekben, mind pedig az egyéni magatartásban, viselkedésben érzékelhető, - másrészt pedig az ünnepre való takarítás, mosás, sütés, főzés. A közösségben történő nagyhéti felkészülés kerete a templomi áhítat, reggel és este és melyhez szorosan kapcsolódik a harangozás. A nagyhéti harangozás módja: minden reggel és este-felé a nagy haranggal harangoznak. Ekkor a harang hívó szavára az emberek a templomba mennek, és közös áhítaton vesznek részt, így készülnek a karácsonyi úrvacsoravételre. Az úrvacsoravétel lehetősége régebben az egyéntől szigorú lelki felkészülést, magatartást, igazi bűnbánást kívánt meg. Megkövetelte, hogy mindenki, aki úrvacsorát akar venni, kerülje a veszekedéseket mind a családban, mind a családon kívül, ne káromkodjon, tartsa be a közösség és egyház erkölcsi szabályait, ne szegje meg azokat, hogy "tiszta lélekkel" járulhasson az Úr asztalához. Aki vétett valamelyik erkölcsi norma ellen, az rendszerint nem vett úrvacsorát. Az asszonyok és lányok már a nagyhéten igyekeztek minden nagyobb munkát - mosás, takarítás - elvégezni, hogy karácsony szombatja csupán az ünnepre való sütés, főzésre, no meg a karácsonyfa feldíszítésére maradjon. Ezen a napon, azaz "ünnep szombatján" kenyeret, lepényt, kalácsot sütnek, töltött káposztát, kocsonyát, húslevest főznek. Ekkor díszítik fel a karácsonyfát is. A karácsonyfát az angyal hozta. Régebb cserefa ágat díszítettek fel, melyre gyertya, kockacukor, pánkó, alma, dió, szőlő került. Ma már fenyőfát díszítenek színes gömbökkel, szaloncukor, narancs, csokoládé kerül rá. A karácsonyfa alá ajándék is került szülőktől, nagyszülőktől, leginkább valamilyen szükséges ruhadarab. Ma már a keresztszülők is visznek ajándékot, sőt a barátok is. A karácsonyeste a család ünnepe. Csendben zajlik le. Ilyenkor, miután megjött az angyal, együtt vacsorázik a család. Vacsorára kolbászt, májast, tepertyűt, kocsonyát ettek, utána egy kis bort ittak. Nem készítettek ünnepi vacsorát. A legények ezen az estén csoportokba verődve kántálni indultak, hogy megtiszteljenek minden gazdát. 18-től 25 éves korig jártak kántálni társadalmi és anyagi helyzettől valamint foglalkozástól függetlenül. Két csoportba verődve járták be a falut: az első csoport az alszeget és faluvéget, a másik csoport a nagyutcát és a templomutcát. Találkozó helyük a kultúrház volt. A kántálást mindig a papnál és a tanítónál kezdték. Minden házhoz bementek és megkérdezték: "Szabad-e kántálni?" A házbéliek igenlő válaszára az ablak alatt elénekelték a "Krisztus urunknak áldott születésén…" kezdetű karácsonyi éneket. Más éneket is énekeltek, pl. "Dicsőség az Istennek…". Ezt követte, a beköszöntő vers, melyet egy szépen szavaló, ügyes legény mondott mindig. A végén boldog ünnepeket kívántak. A kántálókat megvendégelték kaláccsal és borral. Pénzt is adtak nekik. A begyűjtött pénzből fizették a muzsikásokat, a karácsonyi ünnepeken rendezett táncmulatságokon. A lányos házaknál általában több pénzt adtak. Ha nem gyűlt elég pénz, amiből a muzsikásokat kifizessék, akkor nyáron kalákába mentek aratni. Az évek folyamán több karácsonyi beköszönte verset mondtak. Íme néhány összegyűjtött vers: 1 - „Dicsérjük az égnek felséges nagy urát, Aki megadta érnünk e jeles éjszakát. Áldjuk, magasztaljuk a szentséges nevét, Hogy megadta érnünk Jézus születését. Megszületett Jézus, az igaz Messiás, Ki által lészen a bűnből megváltás. Felséges nagy Isten, dicsér szentháromság, Szálljon mireánk a mennyei vidámság. Távozzék el tőlünk minden szomorúság, Költözzék szívünkbe mennyei vidámság, És e tisztelt háznak minden egyes tagja, Virradjon szép békés és boldog karácsonyra! Szívemből kívánom!” Kiss István 2 - „Dicséret, dicsőség, felséges Istenünk, És tiszta szív-lélekből zengedez kis seregünk, Hogy az esztendőnek a múlandó felében Élünk és nem vagyunk a sírnak keblében. Nagy hálaadással, Istenünk, dicsérünk, Hogy e szent ünnepet megengedted érnünk. Hirdetek újságot és mondok olyan hírt, Hogy eljött a Messiás, akiről Ézsaiás írt. És láttátok az égen a feltetszett fényes jelt, Hogy az pásztorokat és bölcseket vezérel. Mert mi azt megláttuk, és hamar felkelünk, Hogy azt kijelentsük, és arról énekeljünk. Csillag volt az égen, mint vezér szövéten És nagy örömet hirdetett az emberiségnek. Mert ma éjjel született a világra egy szűztől Aki megváltson minket a pokolbeli tűztől. S az, aki adatott a világnak tükörül, Nem szemlélhessük itt mellettünk körül. Mária gyönge szép szülötte a kis Jézus, És jászolba fektette a nagy mennyei jusst. Örvend a mennyei trónus, Hogy jött e világra a jeles pátrius. Örvendjünk hát mi is, többé ne búsuljunk, A született Krisztusnak térdet s fejet hajtsunk. Aki megadta érnünk születése napját, Adjon halát mindenki és vegye le kalapját. Senki e házban szükséget ne érjen, Kert, hegy, völgy és mező adjon elégséget! Szívemből kívánom!”
3 - „Lassan elérkeztünk esztendőnk végére, Földi életünk egyik állomáshelyére, Áldjuk a jó Istent, hogy eddig megsegített, Védett szenvedésben minket. Megvédte a határunk, családunk, Mindezeket csak Őneki köszönjük. Ha gyász jött mireánk, szenvedés fájdalom, Mindig megvigasztalt, mert Ő volt az oltalom. Most, hogy karácsony és újesztendő közeleg sietve, Istenünkhöz száll fel imánk, dalunk az egekbe. Kérjük Teremtőnket, hogy ne hagyjon el minket, Óvjon meg a bajtól s adjon békességet. Derüljön a házra fény s boldogság, Ezért szól énekünk, mint egy szent imádság. Ezt kívánják ezen dalos testvérek: Szálljon e világra tartós béke! Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok örök emlékükre!” Kiss János. |
|
|
4 - „Áldassék és örökké felmagasztaltassék kegyelemnek ura és Istene, Aki gazduramék életére, e ház egészségére felvigyázott és megtartotta. Ebben a szintén elmúlandó óesztendőben nagy hálaadással dicséretmondással nyílnak meg a mi ajkaink, hogy mint a hajdani pásztorok a betlehemi mezejében így énekeljenek: Dicséret, dicsőség a magasságos Istennek, Földön békesség és az emberekben jóakarat. No, a hegyek, halmok, fáknak levelei mind egymásba hanyatlottak, csak ennek e háznak gyönyörű rózsáját, vitorláját megoltalmazta s erre szent, jeles éjszakára, juttatta úgy, mint Krisztus urunknak áldott születésének éjszakája. Kérjük a jó Istent, ha még az Atyának is úgy tetszik, virrassza fel a gazduramékat holnapi szent napra. De ha még az Atyának is úgy tetszik, léptesse át a gazduramékat az óesztendőből az újba. Áldja Isten határaikat sűrű kalangyákkal, legelőkkel, kinőtt kövér fűszálakkal, határon levő sűrű kalangyák hasonlítsanak éden vagy paradicsomkert sűrű cédrusfák leveleihez. Legelőkőn kinőtt sűrű fűszálak hasonlítsanak sinai hegyben kinőtt kövér fűszálakhoz. Ezekhez sok jókat kívánunk mink e kicsi társaságunkkal gazduraméknak elmondom: Boldog karácsonyi ünnepeket kívánok emlékükre!” Molnár Sándor 5 - „Egy ily jeles estének néma csendjében, Angyali örömhang hangzik fel a betlehemi mezőben: Nagy örömet hirdetünk, mely az egész föld népének öröme lészen. Ez örömet hirdeti a mi dicsérendő énekünk, És fölzendült ajkaimról áldást kívánó háladal. Áldassék és örökre fölmagasztaltassék a kegyelemnek Ura és Istene, Hogy az önök egészségére vigyázott Ebben a szintén már-már elmúlandó óesztendőben. Nagy hálaadással és dicsérettel nyílnak meg ajkaink, Mint hajdankor a betlehemi mezőben az angyalok is így énekeltek: Dicsőség magasságban az Istennek, Békesség légyen földön az embereknek És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek. No, a hegyeken, halmokon lévő olaj És citrusfáknak levelei mind egybe hullának, De mégis e háznak rózsáit és ennek vitorláit Halálnak mérgétől és keserűségétől megőrizte, oltalmazta és e szent jeles éjszakára eljuttatta, Úgy, mint Krisztus Urunknak szent születése éjszakájára. Ha az Istennek úgy tetszik, Virrassza fel kegyelmüket a holnapi napra, Úgy, mint karácsony első napjára, Virrassza fel másod és harmad napjára, Ezeket engedje eltölteni lelkűk örömére, Isten nevének dicséretére és dicsőségére. Ha ez Isten előtt kedves az önök élete, Léptesse át az óesztendőből az újba, Abban pedig áldja meg újabb-újabb áldásaival. Áldja meg az Isten határainkat sűrű kalangyákkal, Legelőhelyeinket kövér fűszálakkal, Szőlőtermő helyeinket jó borforrásokkal. Határon levő kalangyák oly sűrűk legyenek, Hogy hasonlítsanak az édenben lévő olaj És citrusfák sűrű leveleihez, Miként ezeknek tövét szép zöld pázsit És kövér fűszál nőtte be, oly szép zöld pázsit És kövér fűszál nője be a legelőhelyeinket A kedves barmaik számára. Szőlőtermőinket hasonlíthassuk Az édenben lévő három csatornához, Melyek a világ kezdetétől a világ végéig folynak. És még ezeken kívül sok ezer hasonló jót kíván A mi kicsi dalcsoportunk a bekövetkező évben a tisztelt gazduramnak.” Kiss János Karácsony első napján délelőtt mindenki a templomba ment (unitáriusok és reformátusok; katolikus nincs a faluban). Úrvacsoraosztás volt mindkét felekezetben. Úrvacsorát vettek azon hívek, kik méltóan felkészültek. Az úrvacsora előtti étkezéssel kapcsolatosan megoszlott a hívek véleménye. Egyesek falatoztak egy keveset mások, viszont nem ettek semmit úrvacsoravétel előtt. Templomozás után hazamentek és együtt ebédelt a család. Ebédre húslevest ettek laskával, majd utána töltött káposztát jó tejfölösen. Étel előtt pálinkát, utána meg bort fogyasztottak. Első napján délután ismét templomba mentek. Újabban karácsony első napja délutánján rendezik a templomban a karácsonyfa ünnepélyt, amelyen, a vallásórán résztvevő gyermekek ünnepi műsort mutatnak be, verseket és énekeket, melyeket a tiszteletes úr tanít be. A műsort csomagosztás követi. A csomagokat a szülök pénzbeli hozzájárulásával, készítik és csak azok a gyermekek, kapnak csomagot, akiknek szülei kifizették a csomag árát.
Karácsony első napján nem volt szokás mulatságot, bált rendezni. Karácsony első napján este járnak kántálni a református házasemberek, akik az egyház részére gyűjtenek. A kántálók először a református, azután az unitárius lelkipásztort kántálják meg, azután sorra veszik a református családokat. A református házasemberek a következő kántálási éneket éneklik: „Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén, Mely Betlehemnek mezejében régen zengett ekképpen:
A magasságban dicsőség Istennek, Békesség legyen földön embereknek, És jóakarat mindenféle népnek és nemzetségnek!” vagy: „A próféták elhallgattak, Krisztus a testben eljött. Akiről nyilván szólottak Az írások ezelőtt. Minden beteljesedett Amint megígértetett Az Istentől még kezdetben Ős szülőink Édenében.” A fiatal legények is ezekkel az énekekkel járnak kántálni. Az alábbi köszöntőt mondták a házasemberek: „Áldjuk és dicsőítsük Ki megáldotta saját életünk, Hogy ezen az éjjelen drága virágszál Az emberek közé idvességül beszáll. E drága virágszál, Jézus példázója Istennek figyelmét nekünk már lehozta. Királyok, Királyok, ti kik emlékeztek. Emberi sorsunkról el nem feledkeztek. Lelki boldogságunk ennyire szeretett, Hogy az idvezítőt nekünk már leküldte. Békesség Istenünk békére virrassza e házat A holnapi napra, a szent karácsonyra, Hogy óesztendő eljövetelére Áldjuk és szenteljük sok szerencsével, Mi is ezt kívánjuk szívből és lélekből A kántáló emberek.” A kántáló legények az alábbi köszöntő verset mondták: „Megzendült az ének ember, gyermek ajkán Az Úr Jézus Krisztus születése napján. Öröme a népnek, öröme a földnek, Örömünnepe van az emberiségnek. A várva várt Jézus immár megérkezett, Jézus, a Messiás, Ő már megszületett. Krisztus az árváknak igazi szolgája, Bánatos szíveknek igaz megváltója. S akik a bűnbánat poharát merítik, Adjon az Úristen boldog jövőt nekik! Ezt kívánják szívből és lélekből A kántáló legények.” Másodnapján került sor a mulatságra, amikor reggelig tartó szerepes bált szerveztek. A műsort a tanító és a pap irányításával tanulták meg. Ez a szokás mára kihalt a faluban. Harmad napján ismét volt tánc, azaz felnőtt bál. A gyermekek számára is szerveztek gyermek bált másod és harmad napján délután. Sajnos, ez a szokás is már kihalt. Itt kell megemlítenem a karácsonyi névnapozásokat, az Istvánok és Jánosok köszöntését. Az Istvánokat a következőképpen köszöntötték: "Kelj fel István, ne aludjál, Neved napjára virradtál. Itt van István, nem aluszik, Itt van köztünk, mulatozik. Ha van édes pálinkátok, István napját megtartsátok. Ha nincs mézes, meséljetek, Sok István napot érjetek És minket is részesítsetek!" Karácsony negyednapja Aprószentek napja. Ezt Désfalván nem szokták megünnepelni. |
|
Molnár Miklós, kántortanító
|
|
|
***** |
|
|
|
|
| This site was last updated 2010-02-01 by misi | |
