A désfalvi népviselet hasonló volt a Kis-Küküllő mentén hagyományos viselethez, természetesen minden faluban volt némi eltérés csak az illető falura jellemző vonás. Így volt ez Désfalvával is.

Vegyük tehát sorba a régi viseletet:

A férfiak viselete: fehér posztó harisnya, melynek anyagát otthon szőtték fehér gyapjúból, majd ványoltattak, keményszárú csizma, fehér bő ujjú vászoning, melynek a kézelője keresztszemes mintával, általában piros, az idősebbeknek kék vagy fekete színnel volt kivarrva. Az ingre fekete lájbit és szürke posztó kabátot vettek, amelyen fehér-fekete csíkok voltak. A fejükön fekete kalapot viseltek.

A legények viselete hasonlított a férfiakéhoz, csupán abban különbözött, hogy általában zöld kalapot viseltek, melybe bokrétát tettek. A bokréta muskátli virágból és tükörből állott, amelyet a vásári pogácsából vettek.

Az asszonyok öltözete a házi vászonból készült pendely, rajta a csipkés vagy fodros alsószoknya, „szörfersing”, az alján hajtásokkal, melyre selyemruhát (kötényt) kötöttek, piros vagy zöld színűt, melyet szintén hajtások díszítettek. Fehér bő ujjú csipkés, fodros blúzot viseltek, melyre lájbit vettek. A „lájbijuk” azonos anyagból készült a szoknyával, derékon felül ért és zsinóros díszítés meg hajtások voltak rajta. Az asszonyok kontyba fonva viselték a hajukat, fejükre meg színes, koruknak megfelelő fejkendőt kötöttek. Lábukra harisnyát, úgynevezett „strimfit” húztak és magas szárú, fűzős, fekete cipőt, melyet piacról, bazárból vásároltak.

A lányok öltözete hasonló az asszonyokéhoz, csak hajukat hármas fonással befonták egy ágba és piros pántlikát fontak bele.

Désfalván szokás volt, hogy e lányok szeretőjüknek bokrétát kötöttek, amit szombat este adtak át a legények. Ez vasárnap a kalapjába tette és úgy ment a templomba, majd délután a táncba, ünnepekre pedig zsebkendőt varrtak szeretőjüknek, általában keresztszemes mintával.