Szülőfalum szokásai, hagyományai

(régen és ma)

*****

szülőfalum szokásai

fonóházi népszokások

karácsony

újév

óévbúcsúztató

újévi köszöntők

farsang

húsvét

locsolóversek

nyelvjárás

népviselet

vendégkönyv

Dr. Kós Károly szerint „Kis-Küküllő vidéke ismeretlen föld ... Orbán Balázs is csak épp érintette a vidék néhány faluját ... a különböző utazók itinerárumaiból is kimaradt a vidék, és helybeli megyei hivatalok, levéltárak, nagyobb iskola, könyvtár és nyomda, illetve ezek körüli értelmiségi élet híján nem akadt saját krónikása; földjének, gazdaságának, helységeinek, lakóinak számbavevő leírója”.

Ezen az „ismeretlen földön”, az úgynevezett Vízmelléken fekszik kis szülőfalum, azaz szüleim szülőfaluja: Désfalva. Dicsőszentmártont és Parajdot összekötő vasútvonal harmadik megállója. A Kis-Küküllő a falu „alszegét” érinti. Szomszédfalvai: Szászcsávás, Harangláb, Gálfalva, Abosfalva. A községközpont, Mikefalva inkább csak határszomszéd, a szántóföldek érintik egymást.

Az „ismeretlen föld” talán egyik legismeretlenebb zuga éppen Désfalva. Neve megemlítésén kívül nem igazán találtam leírást sem építkezéséről, sem szokásairól, sem népviseletéről, mint Kis-Küküllőmente más falui esetén. S ez azért, mert nem egy kimondottan sajátos kultúrájú kis település. De azért, ahogy a „vénebbek” elmesélték, „volt itt élet régen!”

Kezdődött a vigadások sora már októberben a hideg, esős őszi esték beálltával - fonóba mentek lányok, legények. A fonót mindig háznál tartották, kedves, mókát, tréfát, táncot, nótát kedvelő családoknál. Villanyáram nem lévén, olajat a lámpába rendre vittek, mindenki amennyit tudott. A tűzrevalót, a tűzifát kimondottan a legények szolgáltatták. A lányok szorgalmasan dolgoztak: fontak, varrtak, kötöttek, hiszen bizonyítani kellett a nősülni akaró legények előtt. Ők viszont nem igazán dolgoztak, nóta, tánc, tréfa - ez volt a legények dolga. Viccelődtek, élcelődtek a lányokkal, el-ellopták a guzsalyukat, aztán fizetséget kértek, hogy visszaadják. Még az is megtörtént, hogy a közelgő bálra gondolván a szomszédból tyúkot loptak, hogy majd a „muzsikást” kifizethessék.

Mára már csak a fonók emléke maradt. Bár „szomszédolnak” most is az emberek, nem gyűlnek össze olyan nagyszámban, s inkább csak beszélgetnek, TV-t néznek, esetleg kötnek, horgolnak az asszonyok - a szövés és varrás szinte egészen kimaradt.

Karácsonykor egész szokássor zajlott. Indult a sor Karácsony szombati kántálassal - legények kántáltak ilyenkor, vallási hovatartozást nem véve figyelembe. Minden házat „megtiszteltek”, csekély összeget kaptak, ebből fizették a Karácsonyi bálok muzsikásait. Kaláccsal, borral várták őket, szépen terített Szent-karácsony esti asztalnál - illett a ház finomságait megkóstolni, de nem „disznómódra” inni, mert a falut tisztességgel végig kellett járni.

Karácsony első napján minden megkonfirmált legény és lány szüleikkel együtt templomba ment Úrvacsorát venni. Csendes, békés nap volt ez, az Úrvacsora áhítatát a református hívek kántálása tetőzte, mely késő délután kezdődött, s belenyúlt az estébe, még minden református „bérest” vagy “félbérest” megkántáltak.

De másodnapján aztán indult a vigadalom. Délután serketánc kezdődött, melyre meg nem konfirmált ifjak, gyerekek mentek a „kicsikultúrba”. Ilyenkor a „muzsikás” már elkezdte a szolgálatát, s hajnalig húzta, míg a bál le nem járt. Egymástól, egymással tanultak táncolni a gyermekek, kisebbek a nagyobbaktól tanultak. Sötétedésre a serketáncnak vége lett, a kicsik hazamentek, a „muzsikásak” alig pihentek egy keveset, vacsoráztak, s indult, az első bál (bálok sora járt aztán a tavaszi munkák elkezdéséig).

A vacsorát 2-3 fiatal lány szolgálta: szalonnát, töpörtyűt, disznófősajtot esetleg kolbászt hoztak a cigányoknak, hozzá vöröshagymát és bort.

Míg a serketánc folyt, a fiatalok és házasok egyaránt „Istvánt” köszöntötték - barátok, szomszédok, rokonok Istvánokhoz látogattak, ezek pedig tisztességgel fogadták kalács, egyéb finomságok és bor várta a vendégeket. Ha módos volt a gazda, még vacsorával is megkínálta őket.

Sötétedés beálltával aztán indult a bál. Az asszonyok a „kultúr” hosszába helyezett székein ültek, melléjük lányaik. A férfiak a terem hátsórészbe gyűltek, ott nótáztak a „párok” között. A legények közéjük vegyültek, vagy külön álltak, kiszemelve, kit fognak felkérni a következő „párba”. A szünetben a férfiak borozgattak, az asszonyok kalácsot, süteményt kóstolgattak. Éjfélkor leállt a mulatozás, a cigányok „éjféliztek” - ismét 2-3 lány szolgált nekik éjféli második vacsorát. Az alatt az idő alatt folyt az énekszó, gyönyörűen énekeltek a férfiak, legények - még az asszonyok is bekapcsolódtak.

A legidősebb férfiak csárdás közben egyedül táncoltak, „verbunkoztak” a „muzsikások” előtt. A legény fel kellett kérje a lányt a táncra - szeme sarkából figyelve, mit gondol az anyja. Házasember a férjtől kérte a feleséget, ha táncolni akart vele. Volt külön „pár” csak házasoknak.

Hajnalig tartott a bál, míg az utolsó mulatozó is hazament. Délután pedig kezdődött ismét a „serketánc”, a „János” - köszöntés, este a hajnalig tartó bál.

A mostani karácsonyok, bár nem ennyire színesek, Désfalván most is kántálnak a legények szombatján, bál is van - rendszerint másodnapján, s az István és János - köszöntés is megmaradt. A zene, a zenészek másak, egyre ritkább a csárdás.

Szilveszter napjáig csend volt a faluban. Szilveszter délutánján csattogattak a fiúgyermekek 2-3-4-en csoportosultak, ostorral, csengettyűvel járták a falut. Mindenkihez bekopogtattak és megkérdezték, hogy szabad-e csattogatni. Az „ostorosok” csapták ostorukat az udvar közepén, a „csengettyűsök” rázták a csengettyűt, majd Újévi köszöntőverset mondott egy, vagy mondtak közösen. A sok jókívánságért „banikat” kaptak.

Este az unitárius férfiak járták be a falut - unitárius „béresek”-hez és „félbéresekhez” kopogtak be. A szilveszterhez kapcsolódó szokások egyik legszebbike volt az óévbúcsúztatás - újévköszöntés az unitárius templomkertben. Este megkezdődött a bál, s folyt a mulatság a szokásos módon, de éjfél előtt 10-15 perccel mindenki kivonult a „kultúrból” a templomkertbe, a templom férfibejárata elé. Ott már ki voltak állva az unitárius kántálók. Szóltak a harangok. Pontosan éjfélkor megállt a harangszó, felcsendült az „Isten, szállíts békében az új esztendőre … ” kántálóének, majd a templom tornyából a “beköszöntő” - vers „Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál ... “. A lelkész ezután rövid beszédet mondott, hálát adván az elmúlt év sikereiért, Isten áldását kérve az újévre a gyülekezet nevében. Aztán mindenki átölelte hozzátartozóját, rokonát, barátját, s visszavonultak a bálba. Az újévben az első „pár” a házasoké volt, majd reggelig tartó mulatság következett.

Ma már nincs mindig szilveszteri bál, de van „csattogatás” és „óévbúcsúztatás - újévköszöntés” az unitárius templomkertben és most már a református templomban is.

Újév után folyt a fonó továbbra is húshagyókeddig, közben beállt a farsang. Maskurákba öltöztek a fiatalok, de nem csak, és minden házhoz bekopogtak. Soha nem beszéltek - a házigazda énekelt, a „farsang” táncolt. Ha kitáncolta magát, elment, a háziak pedig azt találgatták, ki lehet.

Húshagyókedd a „pánkó, csöröge, kürtös napja” volt - mondják az öregek. Finomakat sütöttek az asszonyok, estére aztán ismét bálba mentek.

A Nagypéntek is kivált a hétköznapok sorából. Böjtöltek az emberek - hús nélküli paszuly volt az ebéd „böjtes fuszulyka” délután pedig „kakas” (pattogatott kukorica)

A Húsvét igazi ünneplése az Úrvacsoraosztással kezdődött, de első napja ilyenkor is „csendes” volt. A lányok délután piros tojást festettek. Nem volt különös tojásfestési szokás - hagymahéjba, egyszínű tojást festettek, de jól beszalonnázták, hogy fényes legyen. A másodnap viszont már délelőtt, sőt korán reggel elkezdődött. Öntözni jártak a gyermekek, legények. A gyermekek már korán reggel elindultak, öntözőverset mondtak, „szagos vízzel” öntözték a lányokat, az asszonyokat, s piros tojást kaptak. A „szagos víz” illatos szappanlé volt - más abban az időben nem volt. A legények kicsit később indultak csapatosan, cigánymuzsikással. A lányokat a kúthoz csalták vagy vitték, csupor vízzel öntözték, esetleg vederrel, hogy „el ne hervadjon”. Ők nem igazán vettek el tojást, hanem a „cigány zsákjába” tették a kaláccsal együtt - ez volt a fizetség.

A Húsvéti serketánc legtöbbször udvaron, csűrben zajlott, sőt a bál is, főleg ha szép idő volt „tenészcipőbe” ropták a táncot a lányok, amit krétával jól megsúroltak, hogy fehér legyen.

Ma is öntöznek a désfalvi legénykék és legények. Szebbnél szebb öntözőversikét mondanak, s a kapott tojások is szebbnél - szebbek - most különböző színűre festik a lányok, különböző technikával, mintával. Illatosabbnál - illatosabb locsolóvizük van, hasonlóan a legényeknek is. Már ritkán járnak viszont muzsikussal, s a lányokat is ritkán „áztatják” el.

Áldozócsütörtök a konfirmálás napja volt a faluban, délután és este tánc. Következett a Pünkösd - a szokásos Úrvacsoraosztás és a II és III napi tánc - bál.

Még a Szent-Mihálynap - vasárnap kiemelkedő a falu életében. Ekkor Úrvacsorát vesznek, hálát adván az évi termésért.

Dolgozni és mulatni egyformán szerető emberek lakták és lakják ezt a kis falut, nem túl gazdag, de azért mégis érdekes szokásokat találunk itt.

Molnár Mihály,

VI. E. osztály, „Traian” Gimnázium

Dicsőszentmárton, 2005

*****