|
|
|
Fonóházi népszokások Désfalván
(régen és ma – vízkereszttől húshagyókeddig) |
|
|
|
|
|
|
A népművészet a nép hagyományőrző rétegeinek a közösség ízlésétől meghatározott művészi tevékenysége, illetve ennek az eredménye. A népművészet fogalmához tartozik, a már ismert népköltészeti alkotások mellett: a népzene, népi tánc, népszokások, népi játékok, tárgyak művészi megformálása és a díszítőművészet. Napjainkban a népszokás fogalmához általában az ünnepi szokásokat társítják, holott a hajdani közösségek életének állandó szabályozói a hétköznapi szokások voltak: munkaszokások, a munka elvégzésének szokásos módjai, viselkedés, az illendőség szabályai, az emberi érintkezések formái, az egyéni és közösségi kötelezettségek, a korcsoportok jogai stb. Az ünnepi szokások szervező fóruma az alkalom, amely lehet: - munkához kapcsolódó ilyen: az aratóünnep, a tengerihántás, a napraforgóvetés, a kendermorzsoló, a fonalmosó és a fonó. - a családi élethez kapcsolódó népszokások: a keresztelő, a lakodalom, a névnapi köszöntők, a halotti tor. - a naptári év jeles napjaihoz fűződő népszokások, közé tartozik a színjátékszerű elemeket őrző regölés, a természet megújulását idéző sokféle farsangi szokás, a húsvéti locsolás… A népszokások vidékenként a gazdasági, társadalmi fejlődésnek megfelelően alakultak ki, s változásuk (eltűnésük és átalakulásuk) napjainkban is tart. A Kis-Küküllő menti falvakban a lakosság alapfoglalkozása gabonatermesztés, textilnövény: len, kender termesztése, állattenyésztés: igavonó, szarvasmarha és juhtenyésztés. A férfiak szántás vetéssel, állatgondozással foglakoztak, az asszonyok kender, len termesztéssel, szövés, fonás, varrás, főzés, sütés, élelem tartósításával. Az apák nemzedékről nemzedékre átadták a földművelés minden ismeretét, az anyák lányaikat megtanították főzni, varrni, hímezni, fonni, szőni. Kora tavasztól késő őszig a földműves munkával, állat gondozással foglalkoztak. Előkészítették a fonni valót (kendert, lent és gyapjút) biztosították a család számára az élelmet, a pincék, kamarák megteltek télire.
A Kis-Küküllő menti falvakban élő földműves emberek életében a legvidámabb, legboldogabb napok a fonókban eltöltött órák voltak. Ez az időszak nem csak a farsangi hetekre szorítkozott tudniillik a nyári és őszi bálok, táncok, szórakozások igazából november 1-től húshagyókeddig teljesedtek ki, érték el a tetőpontot, mert erre a húshagyókeddi bálra az egész falu népe eljöhetett, ez volt a böjt előtti nagy bál. Désfalván és a szomszéd falvakban Haranglábon, Szászcsáváson, Abosfalván valamint Mikefalván nem emlékeznek semmilyen nyilvános farsangi felvonulásra, farsangi színjátékra vagy farsangtemetésre csak a fonóházakban szervezett játékokra, mulatságokra. Désfalván nem tudják meghatározni azt az évet amióta fonóházakban, gyűltek a fiatalok és az öregek, mert a legidősebb ember is, azt mondja még nagyanyáink is jártak november elsejétől húshagyókeddig fonóba, ez ősi szokás volt. Hol voltak a fonóházak? – a ház lakója általában egyedül álló vagy özvegyasszony volt, aki helyet tudott adni legalább 12-15 fiatalnak. Désfalván tíz fonóházat emlegetnek. A falu nagyon szétágazó egy hosszú út köti össze a két szomszédos falut, amely mellett tíz kisebb utcára oszlik. Van utca, ahol 2 fonóház is volt, az egyik a leányfonó a másik a vénfonó. Ki hová járt? 12-15 leány járt egy fonóházhoz, amelyik közelebb volt a lakásukhoz. A lányok minden évben, ugyanabban a házban jártak addig, amíg férjhez mentek. Aki betöltötte a 14 évet, konfirmálás után, mehetett a fonóba. Egy barátnőjével vagy nagyobb lánnyal elment és a házi asszonytól engedélyt kért, hogy jöhessen, ha nem volt már hely, akkor máshova fogadták be. Hogy mikor gyűltek? - az nem volt időhöz kötve már délutántól miután otthon, elvégezték a napi munkát. Estére, a fonóra, a lányoknak kiadták a 2 orsót, amit meg kellett fonjon, azzal kellett haza menjenek, és ezzel igazolták, hogy nem csak legényeztek, hanem fontak is. Úgy volt beosztva a fonni való, hogy farsang után kezdődött a szövés. Az tartották, hogy húshagyókedd után megtelik szulákkal a gyapjú, és el kell dobni, ezért igyekeztek, hogy elfogyjon böjtig. A legények végigjárták az egész fonóházat, csak este nyolckor mehettek be a fonóházba. Ha volt a lánynak már szeretője mindig maga mellett tartott egy helyet, ha nem volt helye a fiúnak a lány háta mögé vagy elejébe ült egy kicsi székre. Amíg a legények megjöttek a lányok vicceket, tréfás történeteket mondtak, énekeltek, de serényen fontak, hogy teljen az orsó. Este 9-kor azok a legények, akiknek már volt választottuk vagy mókázni, kutasdit akartak játszani haza küldték, a „süldőket”, a 14-15 éves fiukat - „Kilencórásak haza fele aludni!”. Voltak lányok, akik otthonról készen megfont fonallal hoztak orsót, hogy többet lehessenek a szeretőjükkel, s az anya ne vonja felelőségre, hogy nem font eleget. Mit fizettek a fonóház használatáért? A leányok személyenként fél véka gabonát, vittek rendre lámpaolajat, a fiuk 1-1 husángfát tüzelni. Együtt takarítottak vagy segítettek kalákában a ház asszonyának „szapulni”, mosni. Vízkereszttől – húshagyókeddig minden nap vasárnap kivételével volt fonó, ahol nem csak fontak, hanem varrtak (szálöltéses kézimunkát), kötöttek lájbit vagy szvettert. A lányfonóban találta meg legtöbb legény élete párját. Válogathattak a legények, mert sorra vehették a fonóházakat, akárhol elkaphatták a lányok orsóját vagy „gombolygáját” kivitte és kiáltotta: Kútba estem, kihúz ki? Húzzál ki Mari! akkor, ha épp a szeretőjét hívta a lány kiment, kihúzta a „kútból”, csókolóztak, együtt voltak az udvaron. Volt eset, hogy a lány nem kedvelte a legényt először kiment, mert szégyellte kikosarazni, de ha már 2-3-szor ugyanaz a fiú hívta ki harmadszor kormos kézzel, simogatta meg a legényt, s akkor ez szégyen volt a legényre nézve.
Farsang idején majdnem minden héten volt fonóbál. Azok a lányok hívogattak a faluban, ahol volt a bál, más lány nem mehetett abba a bálba csak az a 12-15 lány, aki ott font, legények is, csak akiket a lányok meghívtak. Ilyenkor már zenészt is hívtak. Volt a faluban muzsikus cigány: Albert hegedűs, Ferenc hegedűs, Cici János gordonos és Gyula a kantarás. A fonóbálra csak két muzsikust hívtak. A lányok és a fiuk fizették ki a cigányokat: egy tyúk, egy liter bór és kevés tej volt a fizetség. A báloknak is neve volt! Ez attól függött, hogy mit ettek, mit főztek a bálosoknak: - sütőtök, „döblöcbál” - szalonna és főttpityókabál - kukoricabál A lányok összeadták az ennivalót a háziasszony megfőzte, a legények bórt vittek. Ha cigányt nem kaptak, muzsikálni, akkor muzsikáltak a falubeli zenészek. Emlegetik a Csucsáki legényeket, Pityut és Bélát, akik jól hegedültek és cimbalmoztak is. Szokás volt farsang idején a farsangolás is, de a lányok nem jártak a fiukkal. 2-3 fiú lánynak, vénasszonynak öltözött vagy a lányok legény, férfiruhába. Egyik fonóból mentek a másikba a háziak énekeltek a farsangolók nem beszéltek csak táncoltatták a háziakat.
Volt eset, hogy egyik lány, aki balkezes volt verbunkozott, balkezével csapta a csizmáját és így ismertek rá. A lányok együtt vagy külön-külön hétről-hétre zsebkendőt ajándékoztak a kedvesüknek vagy annak a fiúnak, aki tetszett nekik. Színes cérnával virágot és rövid szöveget is varrtak a fehér csipkeszélű zsebkendőre, ezt használta a legény hétfőtől szombatig, szombaton a lány kicserélte mással. A legények a zöldkalapjukba kaptak vasárnapra muskátli bokrétát zöldikével díszítve. Erre a célra a leányos anyák muskátlis ablakokat tartottak, ahol ki nem fogyott a virág. A húshagyókeddi nagy bálra a kezes legények fogadták a cigány muzsikusokat. A lányok bejárták az egész falut, ők hívogattak. Kosárral mentek, de a kosárban csak kőttestészta: pánkó, kürtős, csöröge volt. Otthon vacsoráztak a táncosok csak süteményt ettek. A lányok éjfélit adtak a zenészeknek.
A csárdáson kívül még a valcert húzták, de 5-6 csárdást váltott fel a valcer. A terembe, körbe a fal mellett, ültek az anyák, az idős asszonyok, a férfiak a ház hátsófelében gyűlve álltak és szemlélték a lányokat. Nagy szégyen volt, ha a lány nem ment táncolni, ebből nagy harag lett még a családok között is. Az a legény, aki megszégyenült bosszúból koré bábút kötött a lány kapujára vagy tele szórta koréval a leányos udvart. 1965-ig beszélhetünk fonóházakról. Ma, ha megkérdezünk egy 80 évest mit jelent a fonó? Mit mesélne? Így válaszolna: „Az volt a szép élet, a vidámság, az összetartás, szeretet kora. Rég volt nagyon, már alig emlékszem rá, de ha újra kezdhetném azt az életet, egészséges, békességes életet akkor volnék igazán boldog. Akkor éreztük, hogy élünk.” A 70-es évek után is beszélhetünk farsangi mulatságról. Az évnek ennek az időszakában falunként megszerkesztik a farsangi kosarasbált. A mókázók felöltöznek, mint régebb és felkeresik a rokonokat, de ez már ritkább. 1989 után egy lelkes fiatal csapat 17-24 évesek Molnár Mária tanárnő irányításával több, mint 10-évig színjátszással vidámította fel Désfalva apraját – nagyját. November 1-től próbálták a vidám, népjellegű vígjátékokat a bemutató, mindig a farsangi időszakra esett.
A színjátszók fogadták a zenészeket, ők voltak a kezese. Este nyolc órakor kezdődött a színdarab bemutatásával a farsangi mulatság. A résztvevők virágos, varrottas terítővel leterített kosarakkal érkeztek. A legszebb kosarakat kitették az asztalra. Egy másik asztalra kerültek a palackos háziborok jeligével ellátva, a harmadik asztalon a farsangi sütemények álltak – kürtös, csöröge, kalács, pánkó. A színdarab, farsangi műsor után kezdődött a bál, az első pár a szereplőké volt. Éjjel 12-ig tombolaszámot lehetett venni és a bírák elbírálták a kiállított kosarakat, borokat és tésztákat.
Éjfélkor hirdették ki a nyerteseket. A szereplők adtak vacsorát a zenészeknek. A bálosok asztalt terítenek, mindenki a hozott kosárból éjfélezik. Éjfél és 1 között folyik a vacsora. Vacsora után reggelig táncolnak, mulatnak. Volt eset, hogy beöltözött jelmezek is jelentek meg és szórakoztatták a jelenlevőket. A bál költségét a színjátszó csoport fedezte. Mert mindig telt ház volt, ezek a bálok, mulatságok emlékezetesek maradtak. 2002-ben a színjátszás Désfalván megszűnt. Azóta is megszervezik a farsangi kosarasbált, de ezt már a „házasok”, „párosok” báljának is lehet nevezni. „Párosával” lehet részt venni, mindenki a saját költségére eszik és mulat. A sajátosságok megmaradtak és reméljük, hogy mindig meg fognak maradni - kosár, bor és sütemény verseny, amit követ az éjféli tombola. A mulatozok örömére mindig, akad játék, verseny szervező és résztvevő, akik bravúrjaikkal kitöltötték az est hangulatát. A beöltözött jelmezek is megjelennek, mert tudják, hogy fáradságukért fizetés jár.
Adatközlők: - Molnár Kiss Juliska (Jucinéni), 72 éves - Béres Katica néni, 66 éves - Bodi István, 71 éves - Oltyán Mari néni, 80 éves - Orosz Józsi, 67 éves - Illyés István, 67 éves Fonóházak házigazdái: - Béres Zsuzsika - Trocar Maria - Béres Anna - Tanta Mariuca - Kunc Kati - Molnár Andó Kati - Dani Mari - Ilia Anus - Nagy Erzsi - Sóos Ida Adatgyűjtő: - Molnár Mária-Magdolna, 59 éves nyugdíjas magyar szakos tanárnő, 1969-től lakik Désfalván és Haranglábon tanított.
|
|
Molnár Mária-Magdolna, Désfalva, 2007 március 1 |
|
|
****** |
|
|
|
|
| This site was last updated 2010-02-01 by misi | |
