|
|
|
Húsvéti ünnepkör |
|
|
***** |
|
|
|
A húsvéti ünnepkör virágvasárnappal kezdődik. A protestáns felekezetek egyformán ünnepelik és ünnepelték régen is, a Jézus utolsó jeruzsálemi útjára való emlékezés jegyében. Désfalván e napon tartották és tartják a konfirmálást is a reformátusok. Az unitáriusok régebb áldozó csütörtökön konfirmáltak, újabban május első vasárnapján történik a konfirmálás az unitáriusoknál.
Ez a nap, azaz virágvasárnap a tavaszvárás, az újjászületés reményét és örömét hozza, s a különböző népszokásokban is ez jut kifejezésre. A virágvasárnapi istentisztelet végén a lelkész meghirdeti az ünnepet s a nagyhéti áhítatra hívja meg a híveket, hogy méltóképpen felkészülhessenek a húsvéti úrvacsoravételre, amely felkészülés hasonlít a karácsony nagyhétiére. A nagyhéti teendőket a család tagjai megosztják maguk között. Az asszonyok és leányok végzik a nagytakarítást, mosást, a ruhák tavaszi szellőztetését, az ünnepi ételfélék elkészítését, kenyér, kalács és lepénysütést, no meg a tojásfestést. A tojásokat természetes színezőanyagokkal festették: hagymahéjjal, zöldbúzával és büröklapival. Nagypénteken szigorú böjtöt tartottak. Tilos volt zsíros ételt enni. Ezen a napon aszalt szilva és alma levest vagy böjtös fuszulykalevest készítettek és kakast pattogtattak, amelyet egy cigányasszony házról házra járva rostával készített szénen. A gazda egy kupa lisztet adott a cigányasszonynak a kakas pattogatásáért. Nagypénteken az asszonyok reggeltől egész estig fekete öltözetben jártak. Így mentek a templomba is. Este, amikor a vacsoracsillag megjelent az égen, csak akkor vetkőztek le és ekkor már megszűnt a böjtölés is. Voltak olyan emberek is a faluban, akik egész nap nem ettek semmit, így böjtöltek. Nagypénteken a templomban az úrasztalát, a szószéket és a papi széket fekete térítőkkel terítik le. A nagyhét utolsó napja a nagyszombat. A háziasszonyok igyekeznek, hogy e napra végezzenek a takarítással, mosással. A nagyszombati teendők közé főleg kenyér és kalácssütés valamint az ünnepi ételek elkészítése tartozik. A kenyeret élesztő nélkül, csak kovásszal sütötték. Ezt kovászos kenyérnek neveztek. Kora reggel a háziasszony első dolga a dagasztás volt. A sütőkemencét szalmával, kóréval, venyigével hevítették. Hevítés után lángolót sütöttek, ami kenyértésztából készült, a lepényhez hasonlított. A kemence szája és a szén között sütötték a gyermekek részére. Ezzel próbálták ki, hogy meg van e hevülve kellőképpen a kemence? A kenyereket lapáttal rakták a kemence aljára. Ma már formába szaggatják ki és sütik a kenyeret. A kenyérsütés után a lepények következtek. A lepénykenő zsemlekásából készült, amit megfőztek és cukorral édesítettek, a tetejét pedig tojássárgával kenték be és a kemence alján sütötték meg. A kalácssütés csak később alakult ki. A meggyúrt kalácsokat lábasokba, fazakakba tették, majd kelesztették és így a formákban (lábas, fazék) megsütötték. A kalácsok tetejét is tojássárgával kenték be. Ugyancsak szombaton vágták le a bárányt és elkészítették a töltött káposztát, amit korondi cserépfazékba raktak és sütés után a sütőkemencében főztek.
Húsvét első napján reggel festették a tojásokat hagymahéjjal, büröklapival és rézgáliccal.
|
|
|
Az első napi ünnepi ebédre tyúkhúslevest is főztek. Majd kiálltak a kapuba és várták a juhászt, azaz a „pakulárt”, a csordapásztort és a disznópásztort és egy-egy lepényt adtak nekik. Délelőtt a harang hívó szavára templomba megy a falu felnőtt lakossága, azaz mindazok, akik konfirmáltak és úrvacsorát vesznek, Úrvacsora vétel után a családok haza mennek, és együtt ebédel a család apraja-nagyja. Ünnep szombatján és ünnep első napján nem szerveztek táncot, sem zajos mulatságokat, erre csak másod és harmadnapján este került sor. Húsvét másodnapja reggelét mindenki türelmetlenül várta. A legények és a gyermekek öntözni indultak. Ezért jutalmul pirostojást kaptak.
A gyermekek jószagú vízzel indultak öntözni, amit úgy készítettek, hogy első napján este egy darab jószagú szappant egy kevés vízben áztattak reggelig, majd egy kis üvegbe töltötték, az üveg száját pedig vászonnal kötötték le, amit egy árral vagy szeggel kilyukasztottak. Bekopogtak minden házhoz és megkérdezték, hogy „szabad lesz öntözni?”. Ha a gazda igennel válaszolt, elmondják a betanult öntöző verset, majd megkínálják őket tojással, amit megköszöntek illendőképpen és továbbmentek. Íme néhány húsvéti köszöntő vers, amivel a gyerekek járnak öntözni, még napjainkban is: „Húsvét másodnapján régi szokás szerint, Fogadják szívesen az öntöző legényt. Én még a legénységhez igen kicsi vagyok, De azért öntöző legénynek mégis csak felcsapok. Esztendő ilyenkor megint csak itt vagyok, Ha a locsolásért piros tojást kapok.” elmondta Molnár Sándor Még több Désfalván elmondott húsvéti locsolóverset itt lehet olvasni >>> Húsvét másodnapján reggel a legények muzsikással jártak öntözni. A leányokat megfogták, kivittek a kúthoz és vízzel megöntözték. A cigányok, amiért muzsikáltak, egy lepényt kaptak minden lányos háznál. Húsvét másodnapján délután, a vecsernye után, és harmadnapján is bált rendeztek. Ekkor avatták be a virágvasárnap megkonfirmált kicsi legényeket a táncba. Ha szép idő volt, akkor a táncot egy gazda csűrjében tartották, ha pedig rossz volt az idő, akkor egy háznál. Amiért a gazda, megengedte, hogy a tánc nála legyen, húsvét másodnapjától egész késő őszig, azért a legények és leányok kalákába mentek aratni a gazdának. A kaláka általában szombaton volt. A legények és leányok muzsikással mentek ki a mezőre. Ha egy lány lemaradt, a muzsikás hátul muzsikált neki. Munka végeztével a gazda megkínálta a munkásokat borral, káposztás és hagymás lepénnyel. |
|
Molnár Miklós, kántortanító
|
|
|
***** |
|
|
|
|
| This site was last updated 2010-02-01 by misi | |
