|
|
|
A farsang |
|
|
***** |
|
|
|
Vízkeresztkor (január 6-án) kezdetét vette a farsang időszaka, amely húshagyó kedden ért véget, azaz a húsvéti böjt beálltakor. A hosszú téli estéken az asszonyok és leányok fontba, azaz guzsalyosba jártak. A faluban több guzsalyos is volt. Külön volt a guzsalyos az asszonyok és külön a leányok számára. Ezeket a guzsalyosokat utcák szerint szervezték. A guzsalyosban az asszonyok és leányok estéről estére megfontak 2-2 orsó fonalat, de ugyanakkor szórakoztak is. Az asszonyok kellemesen elbeszélgettek, elmondták egymásnak és meg tudták a falu híreit, sokszor eltúlozva őket. A fonóban törökbúzát meg krumplit, azaz pityókát főztek és ettek. Ugyancsak itt fogadták a fársángokat is. Ezek álarcosok voltak, akik fonóról fonóra jártak és szórakoztatták a fonóban lévőket. A fársángok arra igyekeztek, hogy ne ismerjék fel őket. Voltak szép és csúf fársángok. Szép fársáng volt például a menyasszony, a kisasszony, csúf fársángoknak számítottak: a ló, kecske, stb.
Mindenki, aki akart, felöltözhetett fársángnak. Általában a vicces emberek öltöztek fel. Hármas - négyes csoportokban indultak el. Tollfosztóba és lakodalomba nem volt szabad bemenniük. Amikor a fársángok megjelentek a fonóban, vidám percek következtek, énekeltek, táncoltak is. Nem egyszer egész lakodalmi menet indult el farsangolni slájeres menyasszonnyal. A slájert leengedték a szemre is, hogy ne ismerjék fel a menyasszonyt. Ilyenkor énekeltek is. Ilyenek voltak például a: „Vékony a nádszál, lehajlik a földre”, vagy a „Lakodalom van a mi utcánkban” kezdetű énekek. Majd bekérezkedtek a fonóba, és együtt mulattak, énekeltek, táncoltak. Aztán megköszönték a vendéglátást és tovább mentek más fonóba. A háziak is, azaz a fonóbeliek is megköszönték a látogatást és elmondták, hogy szívesen látják máskor is. Voltak más fársángok is, például terhes asszony, kicsi babás asszony, vénleány, orvos, de volt szalmaember, ló, kecske is.
A leány fonókban minden este ellátogattak a legények is. Itt sok szerelmi kapcsolat alakult ki. Ez a kapcsolat nem egy esetben örök szerelmet jelentett és házasság lett a vége. Főleg azokban a fonókban, ahol több volt a fiatalság, farsangi játékokat szerveztek. Ilyenek voltak például a „Kútba estem ki húz ki?” vagy az „Orsó kiváltása” nevű játékok. A játékok leírása: 1. Kútba estem, ki húz ki? Egy fiú kiment, majd elkiáltotta magát: „Kútba estem, ki húz ki? Kerül nekem valaki?” Az a lány, aki vállalkozott arra, hogy kihúzza a fiút a kútból, kiment, majd csókot adott és kapott a fiútól, majd együtt jöttek be. Ha nem vállalkozott senki a lányok közül a kihúzásra, a kint levő fiú két dolog között választhatott: vagy szégyenkezve visszament a szobába, vagy elment egy másik fonóba, vagy éppen hazatért. 2. Az orsó kiváltása Ha a lány leejtette az orsóját, egy élelmes legény azonnal elkapta, majd a lánynak ki kellett váltania az orsóját. A legény általában csókot kért cserébe az orsóért, amit a lány legtöbbször szívesen meg is adott. A fonóban mindig sok népdalt énekeltek. Tulajdonképpen a fiatalok itt tanulták meg a helyi népdalokat, jó alkalom adódott a népdalok tovább éltetésére. Minden fonóban akadt néhány jó hangú lány, legény, akik énekeket tanultak, tanítottak. |
|
|
Az alábbiakban néhány, Désfalván énekelt népdalt jegyeztem le: 1. „Királyfalva, Szentbenedek, Feleségért oda megyek. Feleséget szépet hozok, Láda ruhát nem hozhatok.
A désfalvi csere alatt, Folyik a szerelempatak. Aki abból vizet iszik, Babájától elbúcsúzik.
Én is abból vizet ittam, A babámtól elbúcsúztam. Úgy elbúcsúztam szegénytől, Mint ősszel fa levelétől.
A désfalvi templom előtt, Három ágú diófa nőtt. Három ágú, hat levelű, Az én babám csalfaszívű.
Jaj, de szépen harangoznak, Talán az én galambomnak. Bárcsak addig ne temetnék, Amíg én oda nem mennek.
Koporsójára borulnék, Jaj de keservesen sírnék. Kesereghet, azaz anya, Kinek két fia katona.
Egyik huszár, másik káplár, Huszár kaszárnyában sétál. Huszárkaszárnya, repedj meg. Te meg babám szabadulj meg.
Szabadulnék, de nem lehet, Fölesketett az ezredes. Fölesketett egy időre, Kerek három esztendőre.” (énekelte: Molnár Irma, született Bódi Irma - 1925) 2. „Este elaludt a lámpa, De nagy szerelem van a lányban. De még nagyobb a legényben, Bátran ölel a sötétben.
Rózsa, rózsa, piros rózsa, Nem leszek szerelmes soha. Láncot kötök s szívemre, S megmutatom, bírok véle.” A farsang végén fonóbált rendeztek minden fonóban. Ekkor különös játékokat is szerveztek. Ilyen volt például az a játék is, hogy a vénlegénynek és a pártában maradt vénlánynak haza kellett húzniuk az erdőből a legnagyobb csutakot. Mára ez a szokás kihalt a falúban. Húshagyókedd a farsang végét jelentette. Ilyenkor rendezték meg a fonóbálokat és a púpos napot is. Ekkor az asszonyok sütögettek, ételt, italt vittek a fonóba. A húshagyókeddi bálba zenészeket is fogadtak a fiatalok. Ez a bál elnyúlt jóval éjfél utánig. A húshagyókeddi bált mai napig megrendezik a faluban. Itt említem meg a dalárdabált is. Melyet főleg a házas emberek szerveztek. Ilyenkor énekelték az alábbi éneket is: „Mikor én még legény voltam, A kapuba kiállottam. Egyet-kettőt kurjantottam, Mindjárt tudták, hogy én voltam.
De mióta házas vagyok, A kapuba kiállhatok. Akárhányat kurjanthatok, Mégsem tudják, hogy én vagyok.” Hamvazó szerdán lezárul a farsang, és kezdetét veszi a húsvéti böjt. A böjtben nem volt szabad lakodalmat rendezni. Az emberek böjtöltek szerdán és pénteken. A böjt abban állt, hogy húst nem fogyasztottak. Ma már rendeznek mulatságot, de az étkezés terén a böjtöt szerdán ás pénteken ma is betartják. Március 18, 19, 21 - Sándor, József és Benedek napja. Sándor napján bált, mulatságot rendeztek. A névnapozók a következő köszöntőt mondták: „Sándor, József, Benedek, zsákkal hozzák a meleget.” |
|
Molnár Miklós, kántortanító
|
|
|
***** |
|
|
|
|
| This site was last updated 2010-02-01 by misi | |
