Désfalva, román hivatalos nevén Deaj, Maros megyében, a Kis-Küküllő bal partján fekszik, mintegy 10 km-re keleti irányba a legközelebbi várostól, Dicsőszentmártontól. A település északon Abosfalvával, északkeleten Mikefalvával, keleten Szászcsávással, nyugaton Vámosgálfalvával, délnyugaton Haranglábbal határos, kb. 950 ha területen fekszik.
Közigazgatásilag a kb. 4 km-re fekvő Mikefalvához tartozik. Varga E. Árpád szemlélteti Erdély közigazgatási beosztását a 19. század második felétől. E szerint a 19. században, illetve a 20. század közepéig Désfalva közigazgatásilag a Küküllő-szék dicsőszentmártoni járásához tartozott.2
A talált legkorábbi adat Désfalva múltját tekintve az 1270-1272-es évekből származik. Ekkor a falu neve: Hagymás, illetve Hajmás, alio nomine Desfalua.3 A birtoklást kifejező helységnevekről (Désfalva) jegyzi meg Kálmán Béla, hogy a 13. század elejétől tömegesen bukkannak fel. Második tagjuk rendszerint a -laka, -háza, -földe, -szállása, -falva, -ülése birtokos személyragokkal /-jelekkel ellátott szavak, míg első tagjuk a birtokos neve.4 Ugyanez a véleménye Hajdú Mihálynak is, aki igazolni is igyekszik állítását. Igazolását a társadalmi gazdasági élet alakulásából, változásából meríti. Szerinte az ilyen helységnevek formálásában rendkívül nagy szerepet játszott a magyarországi földbirtokrendszer kialakulása, valamint megszilárdulása.5
A századok során a falu neve írásformáját tekintve eléggé változatos. Sőt az előbbi adat alapján a név nem csupán hasonlóképpen hangzó, ám írásformáját változtató alakjáról kell szólni, hanem említésre méltó az, hogy a településnek két neve is ismeretes. Figyeljük meg miként váltakozott e két név a századok folyamán, illetve ugyanazon névalaknak milyen volt az írásformája a lejegyzett időszakokban: 1301: Deesfalva, Deesfalwa, Hagmas, terra Hajmasfew, 1360-1370: Deesfolua, 1366: Hagmas alio nomine Desfolua, 1370: Deesfalua, 1371: Deesfolua, Deesfolwa, 1389: Dezfalua, Desfalua, 1425: Desfalwa, 1441: Deesfalwa, 1459: Dersfalwa, 1494: Desffalva, 1517: Hagymas, 1587-1589: Deesffawa, 1733: Desa, 1750: Dess, 1760-1762: Deésfalva, 1825: Déésfalva, 1854: Déésfalva6
Désfalva lakosainak száma egy 1910-es adat szerint 974 magyar és román lakos volt.7 Magyar, valamint román nemzetiségű lakosokon kívül más nemzetiséghez tartozók is élnek: cigányok. Az ötvenes években, illetve azelőtt zsidók is lakták e települést, ám a felerősödő antiszemita mozgalom őket is érintette. Zsidók Désfalván, valamint a környéken élésének bizonyítéka az etnikai, illetve felekezeti adatokon kívül a belterülettől kb. l km-re déli irányba fekvő Zsidó-temető is.
Az 1992-es népszámlálás etnikai (anyanyelvi, nemzetiségi) adatai: összesen 1359 lakos amiből 142 román, 752 magyar, 1 német, és 464 egyéb (az egyéb anyanyelvűek nagyobbrészt cigányok)2
A vallási felekezeteket tekintve eléggé változatos a lakosok összetétele. Laknak itt reformátusok, unitáriusok, ortodoxok, pünkösdiszák és néhány katolikus.
Az 1992-es népszámlálás felekezeti adatai: összesen 1359 lakos amiből 538 ortodox, 9 görög katolikus, 10 római katolikus, 383 református, 1 evangélikus, 347 unitárius és 71 pünkösdista.2
A désfalvi pünkösdista gyülekezet az utóbbi évtizedekben létesült. Száma az utóbbi évtizedben igen megnőtt. Jelenleg körülbelül 350-360 tagot számlál. A nemzetiség tekintetében e gyülekezet tagjai többnyire egykor ortodox cigányok.
Az adattár felépítésében, megszerkesztésében Kálnási Árpád Fehérgyarmati járás földrajzi nevei 12 című kiadványt használtam fel. Kálnási kéttípusú adattárról beszél. Az egyik a jelölőből, a névből kiindulva rendszerezi az anyagot: könnyen áttekinthető. A másik alapját a jeltárgy képezi: együtt szerepelnek a jelölt denotátumra vonatkozó adatok. Előnye pont ebben az elrendezésben keresendő. Ám ugyanez a felépítés jelölhető meg hátrányként is, mivel ez az adattár csak névmutatóval használható. A Désfalva helyneveinek rendszerezését az előbbi típusú adattár alapvető szabályainak felhasználásával készítettem.
Az adattár tekintetében külön mutatom be Désfalva belterületi helyneveit és külön a külterületéhez tartozó helyneveket.
Szakirodalom:
2 Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. I (Kovászna, Hargita és Maros megye. Népszámlálási adatok 1850-1992 között). Kolozsvár - Budapest - Csíkszereda, 1998, Teleki László Alapítvány Pro-Print, Melléklet., 409.p, 540.p.
3 Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. 2. köt. A Gyulafehérvári Római Katolikus érsekség kiadása, 282 - 283 p.
4 Kálmán Béla: A nevek világa. Budapest, 1973, Gondolat Kiadó, 3. kiadás, 163. p.
5 Hajdú Mihály: Magyar tulajdonnevek. Budapest, 1973, Nemzeti Tankönyvkiadó, 60. p.
6 Coriolan, Suciu: Dicţionar istoric al localităţilor din Transilvania. vol. 1., Bucureşti, 1967, Editura Academica, 192. p.
7 Révai Nagy Lexikona. Az ismeretek enciklopédiája. 5. köt., Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársasága, 466. p.
12 Kálnási Árpád: A fehérgyarmati járás földrajzi nevei. Debrecen, 1984, Kiss Lajos Tudományegyetem.
Szilágyi Anna Rózsika,
magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő
Désfalva, 2004