Bálint Benczédi Ferenc - unitárius püspök
1952-ben Segesváron született, a család 1961-ben Székelyudvarhelyre költözött. A család életében mindig helye volt a templomnak, az egyháznak, a vallásnak, szülei és nagyszülei templomszerető emberek voltak.
1975-ben, a teológia elvégzése után, Marosvásárhelyen majdnem két évig Kolcsár Sándor esperes mellett dolgozott segédlelkészként. Itt a személyes kapcsolatok, a közvetlenség, a példaadás „etikáját” sajátította el az egyházépítés hatékony eszközeiként.
1977-től a Kis-Küküllő menti Désfalván majdnem 18 évig végezte a lelkészi munkát. A templom és lelkészi lakás javítása mellett bőségesen kivette részét a gyermekekkel tartott vallásórákból, a templomi ünnepélyekből, a közös gyülekezeti kirándulásokból, a közmunkából.
1981-ben kötött házasságot, két gyermeke született, felesége azonban korán meghalt. A désfalvi gyülekezeti munka mellett hosszú éveken keresztül a haranglábi és a vámosudvarhelyi gyülekezetekben beszolgáló lelkészként tevékenykedett.
1979-től a Főtanács, majd Egyházi Képviselő Tanács tagjaként betekintést nyert az unitárius egyházközségek és a lelkészek életébe és munkájába. Az utóbbi négy évben a Kolozs – Torda-i Egyházkör jegyzőjeként alkalma adódott arra, hogy mélyebben megismerje a gyülekezetek és lelkészeik sajátos problémáit.
1993-ban megpályázta a Kolozsvár-belvárosi egyházközség lelkészi állását, amelyet 1994. február 1-jétől foglalt el. Ez az összetett gyülekezet nagy kihívást jelentett és nagy feladatok elé állította. Az évekig tervezgetett templomjavítási munkálatoknak kellett nekifogni, amely a megváltozott politikai és gazdasági körülmények között olykor súlyos problémákkal szembesítette. Kezdettől igyekezett a heti egyórás istentisztelet mellett olyan alkalmakat teremteni, amelyek révén a hívek jobban bekapcsolódnak az egyházi életbe, unitáriusként és magyarként Kolozsvár életébe.
2008-tól megválasztott püspök, az Erdélyi Unitárius Egyház 31. lelkészi elöljárója.
Könyvészet:
Unitárius Közlöny, 11. szám. 2008 december, 11-12 oldal.