Désfalvi emlékművek

A kopjafa vagy főfa, fejfa, főtül való fa, gombfa

A kopja szavunk eredendően a honfoglaló magyarság egyik fő fegyverének a lándzsaszerű 2-2,5m, sőt 3-4,5m hosszú keményfából készült döfőfegyvernek a megnevezésére szolgált. A nagy ütközetek után az elesett hősök sírhantjának fejéhez beszúrták a vitéz harci kopjáját.

Ebből a szokásból vált nemzetünk szép ősi hagyományává a kopjafaállítás, főleg a székelyföldön, de nem csak ott. Küküllők mentén, Nyárád mentén, Maros mentén, mondhatnám egész Erdély és Kárpát medence területén.

Ma, díszesen kifaragott, magyar népi motívumokkal, jelekkel, a természet világára jellemző szimbolikus jegyekkel ellátott kopjafákat állítanak személyeknek, intézményeknek, események, évfordulók emlékére. A reformátusok és unitáriusok kizárólagos sírjele.

A kopjafa anyaga lehet tölgy, akác vagy cserefa. Négy fő részt különböztetünk meg: fej, nyak, törzs, láb (emberi testet ábrázol).

-         A fej – lehet korona, csillag, gömb, tulipán, szigony, buzogány, láng, kucsma

-         A nyak – gúla alakú, hosszúkás

-         A törzs – díszített rész, motívumok, szimbólumok: Szent András kereszt, csillag, gömb (Föld), víz, bástya, Nap, tulipán, molnárgomb. Ide tartozik, a felírat is.

-         A láb – földbe, betonba kerülő rész

Az itt felállított kopjafa, In memoriam Hans de Muinck Keizer (1929-2004), sorrendben a következő motívumokat, szimbólumokat, jeleket tartalmazza (fejtől – lábig):

-         csillag

-         összekötő rész (gyöngy)

-         nyak

-         gömb (Föld)

-         összekötő (víz)

-         Nap

-         összekötő rész (gyöngy)

-         Szent András kereszt (faluvégi kereszt), (tűz kereszt)

-         összekötő rész (bástya)

-         sajátos díszítés

-         összekötő rész (gyöngy)

-         népi motívumok (száz év)

-         felírat elől (név, évszám, rozetta, a felállítás dátuma), oldalt (helységnevek, testvérkapcsolat dátuma, éve), hátlap (lelkész neve, faragó neve és a kovács neve)

A láb vashoz rögzítve, betonba van öntve.

Tóth Gyula faragó 

Désfalva, 2006. július 2

U.i. 

    Az alkotók érzik és tudják a kopjafákon a díszítések, kifaragott részek nem cifraságok, hanem az elhunytra jellemző népi szimbólumok, amelyek az elhunyt személyről szinte mindent kifejeznek.